Tudós újságíró-palánták

A kilencvenes évek közepén a Népszabadság nyugtalanító hírére lettek figyelmesek a Természet Világa szerkesztőségében. A cikk az egyik neves vegyipari szakközépiskola tizenéves diákjáról szólt, aki otthoni kémiai kísérletezés közben felrobbant, és elveszítette három ujját. A dolog előzménye, hogy a fiatalember nem sokkal korábban nyújtotta be dolgozatát a Természet Világa diák-cikkírópályázatára. Az írás egy általa paxnak (latinul béke) elnevezett vegyületről szólt, a cikkhez pedig bizonyítékként csatolt egy adagot magából az anyagból. Csak hónapokkal később tudatosodott a szerkesztőkben, hogy mindvégig veszélyes robbanószert tároltak az irodában, sőt még a szerkesztőség költözésekor is magukkal vitték. Kis híján ez az incidens lett a Természet Világa idén negyedszázados jubileumát ünneplő pályázatának legmaradandóbb (és valószínűleg utolsó) momentuma. Pedig rengeteg pályamű született az elmúlt huszonöt évben, amelyre méltán lehettek büszkék szerzőik, felkészítő tanáraik és iskoláik. Amikor 1991-ben a Természettudományi Közlöny Staar Gyula főszerkesztő és Kapitány Katalin szerkesztő bábáskodása mellett kiírta pályázatát, az alapító hitvallását követték és gondolták tovább. Szily Kálmán 1869-ben azzal indította útjára a Természet Világát, hogy abban a veterán tudósok, az aktív kutatók, de az egyetemi ifjúság is, tehát az „egész tollforgató természettudományi írónemzedék” megnyilvánulhat. Az elmúlt évtizedekben e kört egészítették ki a középiskolásokkal.
„Patinás színpadot tudtunk biztosítani a tehetséges diákok, tudós újságíró-palánták számára, ahol ők neves kutatók: akadémikusok, alkalmanként Nobel-díjasok mellett nyilvánulhattak meg. A pályázaton kettős szerepben kellett számot adniuk felkészültségükről. A cikkek szakmai, tudományos tartalmát és stílusát, szép magyarságát hasonló hangsúllyal értékeli egy-egy kutató, újságíró és tanár” – emlékszik Staar Gyula.
A pályázat mára a középiskolai tehetségkutatásban és -ápolásban megkerülhetetlen szerepet vívott ki magának, és máig egyedülálló Európában. Számos iskola van Magyarországon és a határainkon túl is, amelyekben valóságos műhelyek, fiókszerkesztőségek jöttek létre egy-egy karizmatikus tanár körül, akik diákok generációit készítették fel a pályázaton való indulásra. Az elmúlt huszonöt évben mintegy négyezer pályamű érkezett, amelyek a diákok saját kutatómunkájának eredményeit összegzik, vagy az adott tudományterület átfogó értékelésére vállalkoznak.
E négyezer kézirat negyede Erdélyből érkezett, ez a hasonló tanulmányi versenyekhez viszonyítva bizonyosan kiugróan magas arány. Az összes dolgozat felét közölhetőnek ítélték a bírálók, az erdélyi indulók negyede (több mint kétszázan) díjat is nyert. A máig megjelent diákcikkek lexikonokat megszégyenítő köteteket töltenének meg. A csupán öt év nyertes pályaműveit tartalmazó A tehetség ösvényei című nagyalakú kötet (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, 2012) is 530 oldalas.
A nyertes pályázók díjátadó ünnepségét minden évben Budapesten tartják, az idei most lesz a Magyar Tudományos Akadémia székházában. A számos pályázati kategória helyezettjének és különdíjasának, valamint felkészítő tanáraiknak fővárosba utazása, elszállásolása és ellátása jelentős szervezést igényel. Szükség is van a szervezők segítségére, hiszen sokan a legszegényebb magyarlakta területekről érkeznek a fővárosba, gyakran sok száz kilométert utazva. Nagy részük a lapalapító Szily Kálmánról elnevezett műszaki középiskola kollégiumában lakik, étkezik.
Természetesen a fiatal tehetségek kiemelését célul tűző kezdeményezés akkor nevezhető valóban eredményesnek, ha a korai sikerélmény, büszkeségforrás biztosításán keresztül hozzájárul ahhoz, hogy a legkiemelkedőbb képességű diákok felnőve valóban tudományos pályára lépjenek. Számos példa van erre. A cikkpályázat történetének abszolút legsikeresebb indulója Bacsárdi László, aki állandó szerzőtársával, Friedl Zitával együtt öt egymást követő évben volt díjazott. Ma kvantuminformatikával foglalkozik, a Nyugat-magyarországi Egyetem igazgatója. A gravitációs hullámok felfedezésében is szerepet vállaló asztrofizikus, Raffai Péter ugyancsak a Természet Világa cikkpályázatán érte el első sikereit. Maga sütötte piskótáján villával vonalakat húzott. A süteményről készített fotót elküldte az egyik „paratudományokkal” foglalkozó magazin szerkesztőinek, azt állítva, hogy ő egy hekker, aki feltörte a NASA számítógépeit, és a képen Mars-lakók építményei látszanak. A fotót leközölték, Raffai pedig szkeptikusdíjat nyert a mutatvánnyal.

2016. március 17.