Korall bajban
Kevés olyan érzékeny életközösség van földünkön, mint a korallszirtek élővilága. Kismértékű zavarás is drasztikus (negatív) változást képes előidézni a tengerek sekély, part menti zónáiban tenyésző sokezernyi állat és növény alkotta ökoszisztémában. A korallzátonyok sziklára hasonlító alapját csalánozó állatkák milliárdjainak egymásra épült meszes váza alkotja. Az atmoszférába jutó egyre több szén-dioxid azonban beleoldódik a tengervízbe, és – a szódásszifonhoz hasonlóan – szénsavat képez, ezzel savas irányba tolva a víz kémhatását. Azt pedig mindenki tudja, aki járt már valaha cseppkőbarlangban, hogy még az egészen enyhe savas oldat is micsoda pusztítást képes véghez vinni a mészkőben. Egy minap nyilvánosságra hozott kutatás eredményei pedig bizonyították, hogy a savasodó tenger lassítja a korallzátonyok épülését.
30
százalékát nyelték el idáig az óceánok annak a szén-dioxidnak, amelyet az ipari forradalom óta a légkörbe eregetett az emberiség, miközben fosszilis tüzelőanyagot égetett el.
0,1
egységgel csökkent ezalatt a világtengerek pH-ja az ipari forradalom előtti időkhöz képest. A pH-skála az oldatok kémhatását jelöli (konkrétan az oldatban lévő hidrogénionok koncentrációjának negatív tízes alapú logaritmusa). A semleges oldatok pH-ja 7, ha ennél kisebb, az oldat savas, ha nagyobb, lúgos.
40
százalékkal csökkent az Ausztrália partjai mentén húzódó Nagy-korallzátony területén a korall növekedési sebessége három évtized alatt. A vizsgálatok szerint 2008-ban egy időegység alatt negyven százalékkal vékonyabb meszes váz rakódott a zátonyra, mint 1977-ben. Már akkor is a savasodást okolták ezért, de bizonyíték nem volt (elvileg okozhatta a lassulást a víz melegedése, betegség vagy szennyezés is).
3
lagúnában vizsgálták a korall növekedését a Nagy-korallzátonyban 2014-ben az amerikai Carnegie Intézet kutatói. Az expedíció célja az volt, hogy meghatározzák, a szóba jöhető faktorok közül a savasodás milyen mértékben felelős a korall növekedésének lassulásáért.
15
napon keresztül lúggal (nátrium-hidroxiddal) kezelték a vizet a teszthelyszíneken. A lúg semlegesíti a savat, ezáltal növeli a tengervíz pH-ját. A lúg koncentrációját úgy határozták meg, hogy a keletkező oldat kémhatása megegyezzen az ipari forradalom előtti idők oldatáéval. Emellett meg is festették a vizet, hogy nyomon követhessék a tengeráramlatok hígító hatását is.
7
százalékkal gyorsult a lúgos kezelés hatására a kísérlet helyszínén tenyésző korallok növekedése, így minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a savasodás valóban lassítja e folyamatot, áll a Nature folyóiratban közölt tanulmányban. A következő kísérletben azt tervezik, hogy megfordítják a dolgot. Annyi szén-dioxidot fognak a vízbe pumpálni, hogy kémhatása a 2100-ra jósolt értéket érje el.
20
milliárd tonna lúgos oldatra lenne szükség globális léptékben ahhoz, hogy pusztán a légkörből folyamatosan a tengerbe oldódó szén-dioxid savasságot növelő hatását ellensúlyozzuk. Ahhoz pedig, hogy a fenti kísérlethez hasonlóan az óceánok kémhatását a fosszilis energiahordozók nagyüzemi felhasználása előtti időkben jellemző állapotba állítsuk vissza, több mint egybillió tonnára lenne szükség. Magyarul ez a módszer nem alkalmas a probléma megoldására.
25
százaléka a tengeri élővilágnak a korallzátonyok területén él. A korallt nagyjából 800 különféle csalánozófaj meszes váza alkotja világszerte, az így létrejövő zátonyok területén több mint egymillió állat- és növényfaj él. A hatalmas biodiverzitás miatt hívják a korallzátonyt az óceán esőerdejének.
0,1
százalékát adják mindössze a korallzátonyok az óceánok teljes területének (emiatt a területre vonatkoztatott fajszámuk hatalmas). A világ korallzátonyainak 60 százaléka már ma is komolyan sérült a környezetszennyezés, a túlhalászat, a turizmus, a tengeri hajóforgalom következtében.
2016. március 12.