Partra vetve
Sok ezer pingvin halt éhen az Antarktiszon évekkel ezelőtt, amikor kolóniájuk lakhelye mellett sodródott partra egy hatalmas jéghegy. A monstrum elzárta előlük a tengerre vezető kijáratot, márpedig a pingvinek csak az óceánból származó hallal táplálkoznak. Az esetről a kutatók csak most szereztek tudomást, írja a The Guardian. A pingvinek az éghajlatváltozás közvetett áldozatainak is tekinthetők. A felmelegedés és az antarktiszi olvadás következtében ugyanis a Déli-sark jégtakarója egyre több helyen darabolódik föl. A tengerbe nyúló, esetenként több száz négyzetkilométeres, letöredezett darabok pedig úszó jégmezőként követik a tengeráramlatok sodrását.
6
évvel ezelőtt egy rendkívül nagy jéghegy sodródott partra az Antarktisz Ausztráliához, illetve Új-Zélandhoz közel eső oldalán, a Nemzetközösség-öbölben (Commonwealth Bay) található Denison-foknál.
2900
négyzetkilométer a megfeneklett jéghegy. Nagyobb, mint Komárom-Esztergom megye, tehát a hegy elnevezés ebben az esetben csöppet sem túlzó.
60
kilométert kell gyalogolniuk a jéghegy megérkezése óta a helyi Adélie-pingvineknek (amelyek addig a tengerparton éltek), hogy az óceánba merülve halászni tudjanak. Ez természetesen tragikus hatással van túlélési esélyeikre és populációjuk nagyságára.
150
ezer Adélie-pingvin veszett oda az elmúlt hat évben, főként az éhezés és a kényszerű szárazföldi vándorlás okozta kimerültség következtében.
11
ezer túlélő egyedet (pontosan 5520 párt) találtak legutóbbi felmérésükkor az ausztrál Új-dél-walesi Egyetem klímaváltozás-kutató központjának sarkkutatói. Tehát a hat évvel ezelőtti 160 ezres kolónia több mint 90 százaléka elveszett. De a ma még élők sorsa sem tartogat semmi jót.
20
év múlva fog legkésőbb teljesen kihalni a kolónia, ha valami isteni szerencse nem éri a madarakat. Van ugyanis némi remény arra, hogy a jéghegy újra elválik a parttól, esetleg feldarabolódik, és így a tengerhez (és a halakhoz) vezető kijárat újra feltárul.
8
kilométerre él csupán egy másik pingvinpopuláció is. Őket éppen nem zárja el a jéghegy a tengertől, és ők kifejezetten jó állapotban vannak. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy az érintett kolónia sorsa valóban főként (ha nem kizárólag) a B09B-vel jelölt jéghegy miatt fordult tragikusra.
3,7
millió párra becsülik az Antarktisz összes Adélie-pingvinjének egyedszámát. Bár a Denison-foknál élő kolónia a kihalás szélén áll, mindez nem mondható el a faj egészéről. Az elmúlt két évtizedben a számuk 50 százalékkal gyarapodott.
8
kilométer per órás sebességgel képesek úszni, jelentősen meghaladva szárazföldi sebességüket. Nevüket az Antarktisz egy másik tájáról, az Adélie-partról kapták, amelyet 1840-ben nevezett el feleségéről Jules Dumont d’Urville francia felfedező. Az Adélie-part egyike annak az öt térségnek, amelyek együttesen a Francia déli és antarktiszi területek nevű közigazgatási egységet alkotják. De csak a franciák szerint, mert más ország nem ismeri el az antarktiszi francia gyarmat szuverenitását.
106
éve ismerte meg a világ az Adélie-pingvinek nevét. A tragikus véget ért, Scott kapitány vezette brit antarktiszi expedíció túlélője, Apsley Cherry-Garrard A világ legrosszabb utazása című bestsellerében részletesen, bár meglehetősen dilettáns módon mesélt viselkedésükről: „Rendkívüli módon hasonlítanak a gyerekekre, ők az Antarktisz kis emberei. Ahogy a gyerekek és az idősek, ők is teljes tudatában vannak önnön fontosságuknak.”
2016. február 20.