Pukkanásra várva

A kaliforniai Szilícium-völgyben, a világ információtechnológiai (IT) központjában egy szót érdemes kerülnünk, ha jót akarunk magunknak: buborék. Ennek hallatán ugyanis sok, valamelyik elit egyetemről még a diploma előtt kiugrott és egy-két év alatt milliárdossá lett ficsúr válhat igencsak idegessé. Pedig sokak szerint az internetes ipar jelenlegi folyamatai kísértetiesen hasonlítanak az 1999-es „dotkom”-összeomlást megelőző időszakra. Meg kell-e szabadulnunk Facebook-részvényeinktől, amíg nem késő?
Szöveg:
Unikornis. Így nevezték néhány évvel ezelőtt azokat a kezdő IT-vállalkozásokat (start-up cégeket), amelyeket egymilliárd dollárnál is többre értékeltek. A név a ritkaságukra, természetfeletti voltukra utalt, és azt a régi gazdaságban gyökerező szemléletet tükrözte, hogy az efféle számok csak illúziók, normálisan nem érhet egy most alapított cég tízjegyű összeget dollárban, bármily forradalmi ötleten is alapul. Mára azonban az unikornis kifejezés idejétmúlttá vált, ugyanis lassan úton-útfélen ilyen start-upokkal találkozni. Több mint száz van belőlük csak Amerikában.
A piacvezető technológiai cégek szinte presztízskérdést csinálnak belőle, melyikük teszi rá leggyorsabban a kezét a villámgyorsan népszerűvé vált szolgáltatást kínáló start-up cégekre. Amikor a Microsoft 8,5 milliárd dollárért megvette a Skype internetes telefoncéget, vagy amikor a Facebook egymilliárd dollárt fizetett az Instagram képmegosztó felvásárlásáért, még mindenki felkapta a fejét. Aztán az efféle felfoghatatlan öszszegű akvizíciók szinte mindennapossá váltak. Ugyancsak a Facebook szerezte meg a 3D-sisakot fejlesztő Oculus céget kétmilliárdért, de ez is eltörpül a WhatsApp azonnali üzenetküldő felvásárlása mellett: a legnagyobb közösségi hálót üzemeltető vállalatnak (miközben ugyanilyen szolgáltatást maga is üzemeltet) 19 milliárd dollárjába került. Ez forintban 5,5 billiót tenne ki. Joggal merülhet fel a kérdés: nem túl sok ez egy kicsit egy ingyenesen letölthető mobiltelefon-alkalmazásért, amelyben még csak reklámok sincsenek?
A jelenleg legtöbbre értékelt internetes vállalkozások ranglistáját a The Wall Street Journal gyűjtése szerint (az úgymond klasszikus nagyok, a Facebook és a Google után) a taxisok rémálma, a „maszek” személyfuvarozást vállaló emberek és az utasok között közvetítő Uber vezeti 51 milliárd dollárral. Ezt követi a szállásközvetítést végző Airbnb (25,5 milliárd), majd jön a képes üzengetést bonyolító Snapchat (16 milliárd), az indiai Flipkart webáruház (15 milliárd) és a képek körül forgó Pinterest közösségi oldal (11 milliárd dollár). A befektetési cégek sorban állnak, hogy e cégekbe újabb vagyonokat fektessenek a jövőbeli profit reményében.
A folyamatos áremelkedés, az egy-egy iparágba áramló befektetések növekedése önmagában nem jelenti azt, hogy újabb buborék növekedésének vagyunk szemtanúi. (Buboréknak a megalapozatlan elvárásokból kiinduló, gyors üzleti növekedést nevezik.) Egy vállalat vagy bármilyen vagyontárgy „valós” értéke meghatározhatatlan, hiszen azt minden esetben a piac szabja meg. Így értelmezhetetlenek az afféle kijelentések, hogy valamit a „valós értékén felül” adtak el, hiszen ha volt valaki, aki hajlandó volt megfizetni a sok esetben valóban szürreálisan magas, több milliárd dolláros vételárat, az a cég valóban ért annyit. A buborék léte mindig csak a kipukkanása után válik nyilvánvalóvá. Ha nem lesz többé befektető, aki újabb tőkével hajlandó tovább finanszírozni sok cég növekedését, illetve üzemszerű működését, és ennek következtében tömeges csődök következnek be, kizárólag akkor beszélhetünk buborékról.
Ilyen megrázkódtatást egyszer már átélt az internetes iparág. A kilencvenes évek végén elég volt a frissen alapított cégünk neve után az internetes címekre utaló .com végződést írni (innen a dotkom meghatározás), esetleg az elektronikus rövidítésének tűnő e betűt illeszteni az elejére, máris dőlni kezdett a kockázati tőkések pénze – függetlenül attól, nyereséget termel-e a cégünk vagy sem. Sőt akár úgy is, ha sem bevételei nincsenek, sem reális üzleti modellje. A felfutás 1999–2000-ig tartott, amikor a főként technológiai cégek részvényeinek kereskedelmét bonyolító Nasdaq indexe történelmi rekordokat döntögetett.
A csúcspont 2000. március 10-én 5046 pont volt, több mint kétszerese az egy évvel korábbi értéknek. A zuhanás kezdete talán a Microsoft elleni antitröszteljáráshoz köthető, amelyben monopóliumnak bélyegezték a céget. A befektetők lassan felismerték, hogy az általuk finanszírozott legtöbb masszívan veszteséges cég belátható időn belül veszteséges is marad, így elzárták a pénzcsapot. A dotkom cégek többsége (a későbbi elemzések szerint 55 százalékuk) ezután rövid úton elégette az addig gyűjtött dollármilliókat, és életképes üzleti tevékenység híján lehúzta a rolót. A kibontakozó iparági válság mélypontja 2002 októberére tehető, amikor a Nasdaq indexe 1114 ponton állt (a csúcspontnál 78 százalékkal alacsonyabban). Összességében hatbillió dollár (1,7 trillió forint) vált köddé.
A buborék kipukkanása San Francisco mindennapi életére is rányomta a bélyegét (bár ennek a tősgyökeres lakosok talán még örültek is). A korábbi években a városba költözött, egy ideig nagy lábon élő, majd egyik napról a másikra munkanélkülivé váló sok ezer programozó elköltözött. Fizetőképes kereslet híján esni kezdtek az ingatlanárak, újra lehetett asztalt foglalni az éttermekben. Voltak nagy túlélők is, ők kevés kivételtől eltekintve a mai internetgazdaság meghatározó szereplői. Az internetes hálózati eszközöket gyártó Cisco árfolyama 86 százalékkal esett, de végül stabillá, sőt nyereségessé vált. Az Amazon részvényenkénti értéke 107 dollárról hétre esett vissza, de most 633-on áll.
A Vanity Fair riportja szerint számos iparági szakértő a kilencvenes évek végét idéző jelenségeket vél felfedezni manapság. Jelenleg heti egy start-up cég lép tőzsdére, bár ez még mindig messze van az akkori állapotoktól, amikor szinte mindennap bevezettek egy újonnan alapított céget. San Franciscót újra eluralta az építési láz, évente tizenöt százalékkal nő a város irodaépületeinek hasznos területe. Jelenleg is építik a 326 méter magasra tervezett, Salesforce Tower nevű felhőkarcolót, amely San Franciso legmagasabb épülete lesz, s ezer szállal kötődik az IT-boomhoz. A névadó, a Salesforce.com vállalat, amely felhőalapú (azaz hálózaton keresztül elérhető) internetes szolgáltatásokban utazik, már jó előre lefoglalta az épület 1., 3–30. és a 61. emeletét (összesen 66 300 négyzetméternyi irodát). Mindez egyesek szerint rossz előjel. Vikram Mansharamani, a Yale Egyetem tanára Boobbustology (nagyjából: az iparági fellendülések kipukkanásának tudománya) című könyvében azt írja, hogy a magasságrekordot megdöntő épület megjelenése szemléletesen jelzi előre a buborék kipukkanását.
A Szilícium-völgyben elérhető fizetések ugyancsak az ezredfordulót megelőző időszakhoz hasonló ütemben emelkednek. A techszektorban dolgozók átlagfizetése 196 ezer dollár (57 millió forint) évente, de sokakat ezenfelül milliós részvénycsomagokkal is díjaznak. Vannak programozók, akik a folytonos állásajánlatok kezelésére ügynököt foglalkoztatnak, mint a hollywoodi sztárok. Gyakornoknak sem rossz arrafelé lenni, ők is megkapnak évente 84 ezer dollárt, miközben az amerikai átlagkereset 53 ezer. A Snapchat nemrégiben félmillió dollárt kínált több Stanford egyetemi diáknak, hogy hozzájuk menjen dolgozni. Hatalmas tehát a munkaerő-kereslet a szektorban, de az biztos, hogy a fizetések emelkedése nem tarthat a végtelenségig. A kérdés csak az, hogy a felfutást összeomlás vagy stabilizálódás követi-e.
A külsőségeket, az extravagáns kaliforniai partikat, az egymással versengő palotákat tekintve tehát valóban hasonló a helyzet, mint tizenhat éve. Az optimista elemzők, befektetők, cégalapítók szerint azonban az iparág beágyazottsága, megalapozottsága, belső működése teljesen más képet mutat. Az internet már a mindennapok része, a mai tinédzserek már nem is emlékeznek, milyen volt az élet előtte. A netes szolgáltatások ipari hasznosulása miatt e cégeknek nemcsak csodálóik vannak, hanem ellenségeik is. 1999 előtt mindenki számolatlanul öntötte bele a pénzt a dotkom vállalatokba. A kipukkanáskor sok kisember is elvesztette élete megtakarítását, ők előzőleg nyugdíjalapjukat, örökségüket tették pénzzé, hogy e-részvényt vegyenek. Ma viszont sokan kifejezetten szeretnék, ha újabb internet-összeomlás jönne. Az Uber miatt háborgó taxisok, a szállodatulajdonosok, akiknek a vendégeit az Airbnb happolja el és persze az újságkiadók, amelyek olvasóit az online híroldalak, hirdetőit pedig a Google és a Facebook csábította el.
– A magasra értékelt cégek létéből még nem következik, hogy feltétlenül hasonló mozgásokra számíthatunk, mint a dotkombuborék kipukkanásakor. Alapvetően más fázisban van ugyanis ma az internetes ipar, mint volt 1999-ben – mondja Z. Karvalics László internetgazdaság-kutató, a Szegedi Tudományegyetem kulturális örökség és humán információtudomány tanszékének docense. – Akkor az építkezés időszaka volt, a cégek akár a hosszan tartó, nagyarányú veszteségeket is vállalva igyekeztek a jövőbeli piacokat megszerezni. Ehhez először az infrastruktúrát kellett kiépíteni, ami rendkívül költséges volt. Az idő tájt egyenesen divat volt veszteségesnek lenni, mert a befektetők szemében ez jelentette a garanciát arra, hogy a cég sokat fektet építkezésbe, így egyszer majd nagyon nyereséges lesz.
Vannak példák arra, hogy az először kezdő és rengeteg pénzért hatalmas infrastruktúrát kiépítő cégek egy-egy szegmenst monopolizálni tudtak, ilyen az Amazon vagy az Ebay. Ám olyanok is vannak, mint például a Facebook, amelyet sokan megelőztek, jobb szolgáltatásukkal végül mégis győzedelmeskedni tudtak. Mára a netes alapszolgáltatások piaca telítetté vált, ezért a cégek és a befektetők is keresik az innováció lehetőségeit. Így minden újdonságot, amelyben benne rejlik a jövőbeli siker lehetősége, szinte automatikusan magasra értékel a piac.
– Annak idején egymás mellett, elkülönülten létezett az internetgazdaság és a hagyományos gazdaság, amelyek közül az első, bár sokkal kisebb volt, aránytalanul nagy tőzsdei érdeklődést vívott ki magának. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott. Ha még egyáltalán el lehet különíteni a kettőt, az internetgazdaság méreteiben meghaladta a hagyományos ipart – folytatja Z. Karvalics László. – Így ha bármilyen túlértékelési vagy megszaladási jelenség adódik, hatásai a hatalmas internetgazdaság egészén szétoszolva sokkal kisebb hullámokat keltenek. Számos példát látunk arra, hogy egy-egy újonnan alapított és kezdetben csak szűk szegmenst kiszolgáló cég a nagy befektetések segítségével valóban villámgyorsan hatalmas piacot tudott magának teremteni. A kockázati tőkének elegendő, ha tízből egyszer jóra lő, és ez sikerülni is szokott.
A befektetők viselkedése azonban végérvényesen megváltozott. Ma már, talán tanulva a két évtizeddel ezelőtti hibáikból, türelmetlenebbek, szigorúbbak, jobban megnézik, mire adják a millióikat. Nagyon ajánlott viszonylag gyorsan nyereséget termelni az indulás után. A veszteség nem sikk többé.

2016. február 6.