Az Alzheimer-kór a védekezőrendszer túlkapása lehet
A rák után talán az időskori rohamos mentális leépülést okozó Alzheimer-kór gyógymódja után folyik a legintenzívebb kutatás a világban. Egyelőre azonban a betegség közvetlen okát is csak sejtjük, a megelőzés, pláne a gyógyítás módja pedig ismeretlen. Talán most megszületett az áttörést jelentő felfedezés, amely, ha helyesnek bizonyul, új irányt adhat a keresésnek.
Béta-amiloid. Ez a fehérje – neve alapján – akár vitamin is lehetne, de jelenleg elfogadott tudásunk szerint semmilyen hasznos funkciója nincs a szervezetben. Az idegrendszer sejtjei termelik, hogy miért, arra eddig szinte tippek sem voltak (egyesek szerint az anyagcsere szükségtelen mellékterméke), időskorban pedig hajlamos felhalmozódni az agyban. Ha túl sok képződik belőle, úgynevezett plakkokat, foltszerű lerakódásokat képez az idegsejtek nyúlványainak és kapcsolódási pontjainak a felületén. A feltételezések szerint e plakkok idegméreghatása okozza az idegsejtek tömeges halálát, és a gondolkodásbéli képességek félelmetesen gyors és visszavonhatatlan csökkenését.
Mindeddig tanácstalanul álltak a kutatók a béta-amiloid képződése előtt. Sokuk nem fogadta el, hogy mindenféle feladat nélkül termelődne e fehérje. Ebben talán igazuk volt. A Harvard Egyetem és a massachusettsi közkórház kutatói ugyanis arra jutottak, hogy igenis van szerepe, méghozzá éppen az agy védekezőrendszerében – számol be a felfedezésről a Scientific American magazin.
A kutatóknak feltűnt, hogy a béta-amiloid szerkezete igencsak hasonlít egy másik fehérje, az LL–37 struktúrájára. E proteinnek pedig már régóta ismeretes funkciója, hogy harcol a központi idegrendszert támadó kórokozók ellen, és figyelmezteti a környező sejteket a veszélyre. Bár mérete sok más fehérjéhez képest igen kicsi, mégis esszenciális szerepet játszik a veleszületett immunrendszer működésében, és rendkívül régen kialakult az evolúció során. A szerkezeti hasonlóságon túl az LL–37 viselkedése is a béta-amiloidra emlékeztet: ez is plakkokat képezhet az idegrostokon, amelyek mintegy csapdába ejtik az idegsejteket támadó kórokozókat, de ha túl sok képződik belőlük, ezek is károsak lehetnek.
A Harvard kutatói először sejtkultúrákat vizsgáltak. Emberi és hörcsögből származó, eltérő menynyiségű béta-amiloidot termelő sejteket fertőztek meg Candida gombával. Azt találták, hogy a sok amiloid segítette a sejteket a védekezésben, közülük kevesebb fertőződött meg ugyanannyi idő alatt. Ezután a feltételezésüket állatmodelleken, jelesül genetikailag módosított fonálférgeken és egereken tesztelték. Kétféle kísérletiállat-csoportot hoztak létre: amelyek túl sok emberi béta-amiloidot termelnek, illetve amelyek nem termelnek ilyen fehérjét egyáltalán. Az amiloidból sokat tartalmazó fonálférgek túlélése kétszer olyan hosszúnak bizonyult a gombafertőzés után, mint a fehérje nélkül. A kísérleti egerek hasonló eredményt hoztak. A béta-amiloid hatására a szalmonellabaktériummal fertőzött, és így agyhártyagyulladásban szenvedő rágcsálók kétszer tovább maradtak életben.
Ami a legmeglepőbb (vagy legvészjóslóbb) a felfedezésben, az a kísérleti állatok idegsejtjein a béta-amiloid-lerakódások megjelenésének gyorsasága. Ezek alig negyvennyolc óra alatt feltűntek, ami sokkolta a kutatókat. Korábban azt gondolták, hogy a plakkok kiépüléséhez hosszú évekre van szükség. Minden egyes lerakódás közepén kórokozókat találtak, amely tovább erősíti azt az elméletet, miszerint ezek valós funkciója a fertőzésmegelőzés. Az már korábban is ismert volt, hogy bizonyos fertőzések, például az influenza vagy a herpesz növelhetik a sejtek béta-amiloid-termelését, de erről a funkcióról eddig nem tudtak.
Jelenleg mindez csak egy a sok Alzheimer-kórral kapcsolatos elmélet közül. Maguk a kutatók sem számítanak arra, hogy könnyű lesz meggyőzni a tudományos közösséget igazukról. Az sem világos egyelőre, hogy e felismerés hogyan segítheti a hatékony gyógymód kifejlesztését. Mivel a hasonló LL–37 fehérje a veleszületett immunrendszer eleme, logikusnak tűnik, hogy a béta-amiloid is a védekezőrendszer ezen ágában játszik szerepet, és így talán e mechanizmust lenne érdemes a jövőbeli gyógyszerekkel megcélozni. Ugyanakkor ha a vegyület tényleg fontos feladatot tölt be az immunrendszerben, az sem biztos, hogy teljes kiiktatásával nem okozunk-e nagyobb kárt, mit maga a probléma, amit meg akarunk oldani.
2016. június 2.