Gépi kalkuláció
Számolj utána! címmel időszakos kiállítás nyílt a mechanikus számológépek történetéről a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) informatikatörténeti kiállításán, a szegedi Szent-Györgyi Albert Agorán (Kálvária sugárút 23.). A gyűjtemény, amelyben olyan mechanikus számológép is van, amelyet száz éve gyártottak, de csak az elmúlt évtizedekben selejteztek le, a számítástechnikai adatmentéssel foglalkozó Kürt Rt. alapítója, Kürti Sándor tulajdona.
Eddig még soha nem állították ki nyilvános, múzeumi tárlaton. A mechanikus számológépek sok tekintetben megelőzték korukat. Ezek a masinák, csakúgy, mint az elektronikus komputerek, matematikai kalkulációkat végeztek, de ehhez még áramra sem volt szükségük. XXI. századi gondolkodással alig felfogható, hogy miként voltak képesek feltalálóik olyan gépezetet alkotni, amely csipek, nyomtatott áramkörök nélkül, kizárólag fogaskerekek, emeltyűk, tengelyek, pöckök segítségével sokjegyű számokat tudott gond nélkül osztani-szorozni.
19
éves volt a francia Blaise Pascal, amikor 1642-ben feltalálta az első mechanikus számológépet. Az eszköz hatjegyű számok összeadására és kivonására (illetve némi trükközéssel szorzására és osztására) volt alkalmas. Réz fogaskerekeket kellett rajta forgatni az erre rendszeresített kötőtűvel. A fogaskerekek fölötti numerikus kijelzőn a kerekek léptetésének megfelelően ugrottak a számok. Az összeadáskor az adott helyi értéken szereplő számjegynek megfelelő lépéssel kellett elforgatni a kereket jobbra. Ha elérte a szám a tízest, a kerekek okos összeköttetései folytán a tőle balra lévő helyi értéken is automatikusan ugrott a szám eggyel.
41
mechanikus számológép szerepel az NJSZT időszaki kiállításán. A gépek korábban a Kürt Rt. irodáiban álltak, de költözés miatt már nem maradt számukra hely, s egy erről szóló cikk nyomán az NJSZT határozta el, hogy megmenti a feledéstől a gyűjteményt. „A mechanikus számológép sok évtizeden keresztül eredményesen használt eszköz volt, a XIX–XX. század tárgykultúrájának állandó szereplőjeként. Csak az elektronikus kalkulátor, különösen a zsebszámológép tudta kiszorítani a hetvenes évektől kezdve, de azok sem azonnal” – mondta lapunknak Képes Gábor, a NJSZT főmunkatársa.
34
kilogrammot nyom a kiállításon szereplő Burroughs-rendszerű „összeadó és nyomtatógép”, amelyet 1892-től 1920-ig gyártottak. 13 jegyű (billiós nagyságrendű) számokat is képes volt kezelni. A kiállított gép, bár pontos története nem ismert, az elmúlt száz évben Amerika után megfordult Berlinben is, míg végül Füzesabonyból mentette meg Kürti Sándor.
10
gomb a számok bevitelére: a 0 van alul, majd az alsó sorban az 1, a 2 és a 3, és így tovább. Minden számítógép numerikus billentyűi ebben az elrendezésben készülnek (ellentétben a telefonéival). Az elrendezés eredete a Sundstrand-rendszerű számológépekben keresendő. David Sundstrand svéd-amerikai mérnök 1914-ben szabadalmaztatta az akkor forradalmi újításnak számító számbeviteli módszert és a gombok elrendezését. Így a nagy számok beviteléhez és kezeléséhez már nem kellett a teljes gépezet méretét növelni.
26
évvel ezelőtt, 1990-ben selejtezték le az utolsó Odhner-rendszerű mechanikus számológépet a Borsodi Sörgyárban (a készülék megtekinthető a kiállításon). Theophil Odhner svéd mérnök kurblis, félköríves kezelőfelületen tologatható pöckökről közismert gépe jelenti ma is legtöbbünk számára a mechanikus számológépet.
100
gombra cserélték a pöcköket a Marchant fivérek gyárában 1913-ban (tíz helyi értéken tíz billentyű). Bár ez megnövelte a gép méretét, az adatbevitel és a számolás tízszer gyorsabbá vált. Különösen amikor gépüket elektromossá tették, újabb mérföldkövet elérve a kalkulátorok történetében.
2016. április 9.