Capacocha

Újabb és újabb részletek válnak ismertté azokról a gyermekekről, akiket az inka birodalomban áldoztak föl az isteneknek fél évezreddel ezelőtt. Az Andok állandóan fagyos csúcsain elhelyezett, majd az örök jég segítségével bámulatosan jó állapotban megőrződött múmiák gyökeresen megváltoztathatják az Amerika benépesüléséről alkotott eddigi elméleteinket. Legutóbb egy kisfiúból vett genetikai mintát elemezve Amerika első telepeseivel találtak kapcsolatot.

30
évvel ezelőtt hegymászók az argentin Andokban, a Cerro Aconcaguán, a föld Ázsián kívüli legmagasabb hegyén egy részben jégbe fagyott gyermek holttestére lettek figyelmesek, írja a Live Science internetes tudományos magazin.

5300
méter magasan voltak ekkor a tengerszint felett. Szerencsére a csoport tagjai voltak olyan tudatosak, hogy nem nyúltak a lelethez, hanem azonnal visszatértek a legközelebbi lakott településre, és onnan telefonon értesítették a régészeket, akik szabályszerűen kiemelték a holttestet.

6-7
éves fiúcska volt az áldozat a vizsgálatok szerint. Textíliába tekerték, és minden arra mutatott, hogy nem véletlenül, balesetben vagy támadásban halt meg a hegyen.

6
kis szobrot is találtak a holttest mellett, így szinte biztos, hogy a fiút a capacochának nevezett szertartás keretében, rituális áldozatként ajánlották fel az inkák az isteneknek. A leendő áldozatokat szerte az inka birodalomban keresték az ezzel megbízott egységek, majd elkábították őket, és hagyták, hogy halálra fagyjanak a hegyen.

500
évvel ezelőtt ölhették meg a kisfiút. Mint a spanyol és argentin szerzők megjegyzik, a fiatal, szép és egészséges gyermekek feláldozása gyakori volt az inka birodalomban, és főként jeles eseményekhez (uralkodók halálához, trónörökös születéséhez, háborús győzelmekhez) vagy katasztrófákhoz kötődött.

–20
Celsius-fokon tartották a múmia belső szerveit az 1985-ben elvégzett boncolás óta, így jól megőrződtek a bennük rejlő élettani-genetikai információk. A mostani vizsgálathoz egy 350 milligrammos darabot metszettek ki a fiú tüdejének belső szövetéből, elkerülendő, hogy a minta jelenkori DNS-sel szennyeződjön be.

28 000
ember genetikai adatait vizsgálták át, hogy ráleljenek a kisfiúból vett génminták leszármazási vonalára. A mintavételhez a sejteken belül található, mitokondriumnak nevezett szervecskéket használták, amelyek – minthogy egykor különálló baktériumok voltak – maguk is tartalmaznak örökítőanyagot.

18 000
évvel ezelőtt jelenhetett meg az a C1b jelű leszármazási vonal, amelybe a feláldozott fiúcska tartozott. A C1b-rokonságba tartozó emberek alkották az először Amerika földjére lépő telepesek egyik csoportját. A fiú szűkebb rokonsága mára csaknem teljesen kihalt, a kutatók csak néhány perui és bolíviai ajmara indiánt találtak, akik a múmiával azonos leszármazási alcsoportba tartoznak.

3
gyermek mumifikálódott holttestét találták meg 1999-ben ugyancsak Argentínában, a Llullaillaco vulkán oldalában, 6739 méter magasan. Egy nyolc évvel ezelőtti vizsgálatban a hajszálukat elemezték, hogy megtudják, mit ettek-ittak életük utolsó hónapjaiban. Ahogy nőnek a hajszálak, megőrzik az épp akkor elfogyasztott táplálék kémiai nyomait, a szálak vége a korábbi étrendről, a töve a halált megelőző ételekről tartalmaz információt.

13
éves volt az egyik kislány, ő lehetett a három áldozat közül a „legfontosabb”, míg a másik kettő talán a szolgája volt. A hajszálak elemzéséből kiderült, hogy a haláluk előtti hónapokban folyamatosan alkohollal itatták őket, és kokalevelet adtak nekik. De étrendjük is megváltozott: korábban a paraszti származásnak megfelelően zöldséget és krumplit ettek, később azonban (talán a kiválasztás után) az elit csemegéit, kukoricát és lámahúst kaptak.

2015. november 21.