A középkori ember számára a vallásos áhítat nem hit, hanem tény kérdése volt. Evidens dologként fogta fel Isten létét, ennek megfelelően építette fel életét, társadalmi normáit, szokásait és hiedelemrendszerét. A középkorban, amikor az Európában megállapodó népek felvették a kereszténységet, találkoztak e vallás mitológiájának mitikus lényeivel és gyakorolni kezdték e vallás szertartásait, szokásait. De nem lettek hűtlenek saját népük szokásaihoz, hiedelmeihez sem, amelyeknek őseik rakták le alapköveit és generációról generációra alakult az akkori, az ő számukra ideálisnak tűnő, földrajzi és társadalmi elhelyezkedéshez igazodó formára.

"Aranyozott kor". Így jellemezte Mark Twain egyik első műve címeként a XIX. század második felének Amerikáját. Aranyozott, és nem arany: az író egyre többször volt kénytelen tapasztalni , hogy lassan a semmibe vesznek azok az eszmék, amelyek egy századdal korábban Nemzetté tették az amerikai nemzetet. A polgárháború véget ért, Észak - az északi gazdaság-politika győzelmével. Hatalmas gazdasági konjunktúra vette kezdetét, háttérbe szorult az üzleti tisztesség, a társadalmi szolidaritás; a pénz , a pénz megszerzése vált uralkodóvá. Már nyoma sem volt a szabadversenyes kapitalizmusnak, monopóliumok uralták a piacot, az állam védővámokkal szorította ki a külföldi termékeket. A "gazdagodj meg gyorsan, bármi áron" élet-filozófia hatására sokan nyugatra indultak aranyat, ezüstöt bányászni vagy bölényre vadászni, mások tőzsde-spekulációkból szereztek súlyos milliókat.

Az impresszió varázsát, a pillanat élményének kozmikusságát ábrázolni évszázadok óta kihívást jelentett a költők számára. A reneszánsz eszmeiségét követő alkotókon, a barokk pompáját dicsőítő költőkön és a XIX. század irodalmárain át az impresszionizmus értékrendszerét magukénak érző írókig sokan, sokféleképpen öntötték versbe, prózai műbe egyetlen pillanatnyi benyomásukat.

A reneszánsz kor az európai zene történetében - csakúgy, mint más művészetek, az irodalom, a festészet, a szobrászat esetében - megújulást, újjászületést jelentett. A középkor uralkodó vallásos szemléletét felváltotta az ember nagyszerűségét hírdető új eszmény, a humanizmus.

Antonin Dvořak 1841. szeptember 8-án született. Nelahozevesben, a Prága melletti kis faluban. Első éveiben a cseh gyerekek megszokott életét élte szoros barátságban a népzenével, ami szinte születésétől kezdve lenyűgözve hallgatott. 16 éves korában, 1857-ben iratkozott be a prágai orgonaiskolába, ahol orgonát, zeneelméletet és éneket tanult. Itt ismerkedett meg a bécsi klasszikus zenével.

Az Amerikai Egyesült Államok zenetörténete sokszorosan is érdekes: hatást gyakorolt rá írdatlan nagy mérete és alig kétszáz éves története. Amint a fehér ember megvetette lábát azÚjvilágban, egyből megérezte a benne rejlő végeláthatatlan lehetőségeket: esélyt a meggazdagodásra, egy új életre. Jöttek is a bevándorlók a világ minden részéről, és magukkalhozták zenei tradícióikat, emlékeiket. Így sokáig nem is beszélhetünk sajátos, amerikai zenéről, sokkal inkább sok-sok nemzet folklórjának ?olvasztótégelyéről?.

India földrajzilag zárt, egységes. Természetes határai (pl. a Himalája) teljesen elzárták a külvilágtól. India nagyot fejlődött önmagában is, de a viszonylagos elzártság miatt az európai civilizációhoz képest megtorpant. A mai indiai lakosság nagyon tarka. Az első indiai kultúrát a dravidák, vagy melano indusok és a munda törzsek alkották, akik kr. e. 4000 körül telepedtek le az Indus völgyében. Növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.

"Magától érthetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett; az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az élethez és a szabadsághoz, valamint a jog a boldogságra való törekvésre." - hangzik a Függetlenségi Nyilatkozat unalomig ismételt, s ily módon már-már közhellyé lett mondata. Az amerikai ember számára ez az egyik legfontosabb memoriter, melyet mindenkinek illik, sőt kell ismernie. Már kisiskolás korban tanítják, fontos "kelléke" a megemlékezéseknek, ünnepélyeknek - amolyan amerikai Nemzeti dal.

Az 1900-as évek elejére a tettvágytól fűtött ember olyan mértékben folytatta a világ átformálását, hogy az már nem is ismert magára. Csekély előrelátásról tanúságot adva és rövidtávú céljait szem előtt tartva áthágta annak törvényszerűségeit, figyelmen kívül hagyta szabályait, ezzel meggyengítette önszabályozó képességét. Viszont az egyre ambíciózusabb tervek, a hatékonyságot, egyszerűséget, pontosságot igénylő elképzelések indikálták az újabb s újabb technológiák kifejlesztését. Az elmúlt száz évben többet fejlődött a tudomány, mint előtte ötszáz év alatt. Új energiaforrásokat, új nyersanyagokat állított hadrendbe az ember a már előbb említett átgondolt célok megvalósításáért.

A XIX. század 80-as éveinek végén ? a polgárosuló társadalmi folyamatokkal összhangban ? a változás jelei mutatkoztak a magyar képzőművészetben. Megjelentek az új stílusirányzatok ? a szecesszió, később a posztimpresszionizmus ? követői. A nagybányai művészek, a müncheni Hollósy-kör, és Rippl-Rónai József meghonosították a hazai művészetben is a kor ? főleg Franciaországban elfogadott ? irányzatait. Új ?forrást? fedeztek fel: A népművészetet. Mindez szükségessé tette a művészet nyelvének megújítását. Rippl ? mint kortársainak többsége ? Münchenben kezdte meg festészeti tanulmányait. Azonban már három év múltán, 1887-ben otthagyta az Akadémiát, és Párizsba utazott, ahol Munkácsy műhelyében kezdett dolgozni. Első képein erősen érződik a mester hatása: Munkácsy szalonképeit utánozza. Ilyen a Nő fehér pettyes ruhában, min felfedezhetőek a szecesszió stílusjegyei is. A domináns fekete-fehér tónus mellett a festmény dekoratív.

Szinyei Merse Pál 1845. július 4-én született Szinye-Újfalun, a családi birtokon. Apja Szinyei Merse Félix al-, majd főispán lett: a festő gazdag, nemes családban nőtt fel. Ez a szilárd anyagi háttér érződik későbbi művészetén is: nem a festésből él, nem létkérdés számára, hogy el tudja-e adni műveit. Így nem kellett alkalmazkodnia az éppen aktuális divathoz, akár azt is megtehette, hogy évekig ne fogjon ecsetet.